Napról-napra Category

Több, mint testőr

január 21st, 2008 by Armand in Napról-napra

2008. január 21. (hétfő) – Mauritánia, határállomás:

09:00:

Csupán 8 helyen ellenőriztek le a mauritán határon. Már azt hittük, hogy ott éjszakázunk, mégis röpke 6 óra alatt csak sikerült átjutni valahogy. Kissé bajos volt a forgalmi szituáció, ugyanis a két ország között, gyakorlatilag a senki földjén kellett átkelni. Ez első látásra képtelenségnek tűnt…..később is. De szerencsére jött egy gájd és átkalauzolt minket.

09:22 – Mauritánia, Nuadibu:

Most éppen katonák vigyáznak ránk. Kettőt ki is béreltünk, biztos, ami biztos…Behoztak a városba, Nuadibuba.

Gyerekek! Ami itt van: H-I-H-E-T-E-T-L-E-N, E-L-M-E-S-É-L-H-E-T-E-T-L-E-N

(Azért kértem némi pontosítást, várom a választ – Blogger)

A tegnap éjjelről még annyit, hogy a hálózsákjainkat ellopták, úgyhogy éccaka sz@rrá fagytunk a sokcsillagos tengerparti szállodában. Sajna sátorelcsomagolásban (is) kissé gyengék vagyunk.

11:42:

Úgy tűnik jól indult a mai nap, és jól is folytatódik;

Miután elhagytuk a csillagszállót és megtankoltunk, a következő checkpointnál közölték az őrök, hogy nem fizettünk, tűnés vissza a kúthoz. Természetesen mi vagyunk a stupid – szerintük. Visszamentünk és ismét leróttuk hálánkat a finom dieselért, majd elindultunk. (Valamiért a hiányos dirhámos jutott most eszembe – Blogger)

Olyan 10 km után kellemes hanggal tudatta velünk jó öreg verdánk, hogy defektünk van. Miután egy gumimatracot rákötöttünk a komák kipufogócsonkjára (mivel a mienk már tegnap leszakadt és eldobtuk), megemeltük a verdát és a szervizcsapat rekordot döntött. Na gyija tovább!

Újabb 10 km után már kellemes füst terjengett a légtérben. STOP! Történt ugyanis, hogy a megmaradt kipufogónk csonkja heves fizikai és kémiai reakcióba lépett az alvázzal. Kupaktanácsunk úgy döntött, hogy back to the city.

Szerencsére mindenki segítőkész a csapatból és a helyiek közül is, így reméljük, hogy hamar megoldódnak a problémák.

(Ha valaki érti, hogy mi történt az első 10 km-en a gumimatraccal, meg a csonkkal, meg a komákéval, annak küldök ajiba egy hiányos 200 Dirhámost – Blogger)

(Megkaptam a választ az előbbi kérdésre: A gumimatrac egy kipufogóra köthető emelő szerkezet (persze jó állapotban lévő kipufogó kell hozzá) ami a motor által termelt gázzal emeli meg az autót! :-) – Kétszáz thx, küldöm a hiányos kétszáz Dirhámos másik felét, ha hazajönnek ezek a renegát arcok…:-) – Blogger)

15:42:

Visszamentünk Nouadhibouba. Az első nagyon komoly autószerelőnél megálltunk. A szerelő beült hozzánk a kocsiba és elmentünk alkatrészt keresni. A tag végigvitt az egész városon. Ismét el kell, hogy mondjuk, mennyire HIHETETLEN nyomorban élnek itt az emberek. Kecskék rohangálnak mindenütt és annyi a szemét, mintha egy szeméttelepen lennénk. Van egy ugyanolyan negyed, mint  Brazíliában a Favellák. Bádoglemezekből és egyéb alkalmatosságokból tákolt kunyhók, amíg a szem ellát, nagyon sűrűn, nagyon egymás mellett.

Eleinte egy kicsit összeszűkült végbélnyílással és riadt pillantásokkal vártuk, hogy merre vezet minket kalauzunk. Végülis nem volt semmi veszélyes, és az összes helyi bontót végiglátogattuk. Aztán meglett: Igen, ő lesz az! Az új kipufogónk, amit újdonsült barátunk segítségével lealkudtunk 8 ezer Ogujára. A szerelő fickó nagyon értette a dolgát. Szétvágta a kipufogót, majd összeheggesztette a szemétből guberált alapanyagok segítségével.

(Sajnos itt félbeszakadt az SMS, várjuk a fejleményeket – Blogger)


Épp itt járunk most

január 20th, 2008 by admin in Napról-napra


Nagyobb térképre váltás


A hiányos 200 Dirhámos esete…

január 20th, 2008 by Armand in Napról-napra

2008. január 20. (vasárnap) – Nugat-Szahara, Dahla:

10:42:

Még este megvásároltuk a szálloda sörkészletét. Töhy és Sólyom ismét úszott az immár 10 fokos medencében. Mit ad Allah, Töhy jól megfázott… (biztos túl lett hűtve a sör – Blogger)

Volt egy olyan 200 Dirhámosunk, aminek hiányzott egy jó nagy része. Töhy tankolás után rejtélyes betegséget szimulálva tösszentett egyet a benzinkutasra, majd átadta a hiányos értékpapírost a benzinkutasnak, hogy ne vegye észre a turpisságot. Nem jött be!

Kocsiba be, egyesbe be, padlógáz!

Megyünk Mauritániába, eddig semmi izgalmas nem történt…hátha majd ott…

(Várjuk a további információkat a többi tankolni vágyó Bamakós honfitársunktól – Blogger)

11:27:

Sajnos még mindig megoldhatatlan, hogy képeket küldjünk (sebaj, talán majd Bamakóból – Blogger).

Most éppen egy homokvihar kellős közepén vagyunk a Mauritán határ előtt. Most vettük észre, hogy milyen áramvonalas autónk van (éjjel lelopták a tuning díszeket). A mai út eddigi összefoglalója: JOYRIDE

(És még koránt sincs vége a mai napnak, fiúk! Allah akbar, ahogy a kutas mondaná – Blogger)


Szakmabeliek vagyunk

január 19th, 2008 by Armand in Napról-napra

2008. január 19. (szombat) – Úton a Nyugat-Szahara felé:

08:10:

Igazi sikerstory a mienk. Ma éjjel is ágyban aludtunk. A tegnapi (véletlenül beiktatott) sivatagi túrán még azt gondoltuk, hogy nem kerülünk ki onnan reggelig. Végülis kikerültünk, bár nem mentünk el a Tatooinera, sajna dobtuk a jelmezbált.

Ősi Aqua szokásokhoz hűen, és megőrizve őseink hagyományát, az óceánpart legelegánsabb hoteljében (El Ouatie városában) szálltunk meg, melynek minőségét mi sem jelzi jobban, hogy Ernő barátunk reggel egy egérrel a mellkasán ébredt. Miután az egér is felébredt, Ernő utánunk sietett, hogy a szálloda halljában együtt állítsuk fel a kempingfőzőnket és töltöttkáposztát készítettünk, ami teljesen normális szokásjog errefelé. A zuhanyt ugyan derékmagasságnál feljebb nem tudtuk emelni, ugyanis az addigi minimális vízsugár is elmúlt, de ma is megfürödtünk.

11:23:

Ezerrel zúzunk lefelé Dakhlába az óceán melletti úton. Elvileg ma érkezünk el az egyetlen normális szállodába Bamakóig. Rájöttünk, hogy tulajdonképpen erről szól a verseny. Érj célba minél hamarabb, és lesz szállásod!

Az autó kezd egy kicsit elkopni. A gátlók teljesen elmúltak és mi zászlóként lobogunk az úton. Nagyon csúnya kiképzést kapott jó öreg verdánk, de le a kalappal a japán technológia elött, ugyanis azon kevés csapat közé tartozunk ahol nem volt technikai probléma, hacsak nem magunknak okoztunk.

11:29:

Ahová most tartunk (Nyugat-Szahara) vitatott terület Marokkó és Mauritánia között. Egyre sűrűbben vannak ellenőrzési pontok. Elkérik az adatlapunkat, ahol fel kell tüntetni a szakmánkat is. Villanyszerelő brigád vagyunk, kivéve Töhyt, mert ő pék.

(Most már csak az kell, hogy a katonák is kisüssenek valamit – Blogger)

13:23 – Nyugat-Szahara, Laayoune:

Mivel Sólyom még az európai szakaszon beejtette a telefonját a WC-be, ezért új készülék után kellett néznie. Hosszas tájékozódás után a mindenféle multimédiás szolgáltatással megáldott NOKIA 1110-es mellett tette le a voksát. Eme teló ugyan nem színes kijelzős, viszont legalább olyan ronda, mint az eladó!

Feltöltjük vízkészletünket, mert a következő néhány száz kilométeren – városok hiányában – erre nem lesz lehetőségünk.

20:14, Nyugat-Szahara, Dahlától 15 km-re:

Nagyon izgulunk, hogy lesz-e szállásunk. Előre jöttünk, hogy az egész konvojnak rendezzük a kecót. Nem lesz dicsőséges, ha nem sikerül. Eddig azt hittük, hogy ma 500 km-t kell majd mennünk, de most nézzük, hogy 850 km lett belőle. Pöti málőr…

(Így írják helyesen a kínaiak: Petit maleur – Blogger)

23:14 – Nyugat-Szahara, Dahla:

Sikerült az élet! Lefoglaltuk mind az 5 szobát!!! Töhy és Sólyom úsztak egyet a helyi legmenőbb szálloda tetején, a minusz 5 fokos vízben. Most éppen vacsizunk:

  • Leves: Bolognai makaróni (a la hígan)
  • 1. fogás: tevehús, csicseriborsóval
  • 2. fogás: 2 fejű hal (nagyon híres)

(Persze! Ukrajnában, főleg Csernobil környékén – Blogger)

23:39:

Janóék (Bönbi) egy több tucat buckalakóval agyonterhelt katonai teherautó mögött mentek, amelyet a körülményeket alaposan mérlegelve megpróbáltak kielőzni. Röpke másodpercek múlva kiderült, hogy azt is egy Deffender vontatja, mely az előzés miatt úgy megijedt (biztos ilyet még nem élt át), hogy rögtön befékezett valamilyen okból. Persze az óvatlan teherjárgány telibe nekicsapódott. A jobbról-barról lepotyogott potyautasok biztonságosan az útra és az útszélre kerültek, de ezek a csávók nagyon edzettek. Férfiasan felpattantak, leporolták ruhájukat, és tovább hessegettek mindenkit, aki megállt, hogy segítsen-e.


Sivatagi homokfürdő avagy Óceán?

január 18th, 2008 by Armand in Napról-napra

2008. január 18. (péntek) – Marokkó, Tata közelében:

Reggeli órák:

Mindannyian lemostuk magunkról azt az egyenként két-két és fél kiló sivatagi homokot, ami az éjszakai vágyálmaink után még ránk ragadt. Örömmel konstatáltuk, hogy mindannyian megvagyunk, senkit sem cseréltünk el éjjel egy buckalakóra. Villám Géza barátunk megtette azt a szívességet, hogy a sivatagban felejtette magát, így Töhy végülis az ő ágyát nyerte el. Volt itt éjjel valami csete-paté, meg valami vadállatok is üvöltöttek, viszont többet nem hallottunk. De egyelőre még Gézáról sem. Mindegy! Majd csak előkerül a fiú…

A remek helyi vajaskenyér után mi tovább indultunk. Elötte azonban még egy gyors szervizt eszközöltünk autónkon (avagy intimkendővel lemostuk a szélvédőt) és irány az óceán part.

15:40:

Egy városban tanyázunk éppen, 30 km-re vagyunk az óceántól. Addig-addig kerestünk egy piacot, míg egy pizsamás elkapta Konvolyt, hogy elviszi a tutiba (Na nem úgy, kérem! Rossz az, aki rosszra gondol). Át is vitt minket egy olyan városrészbe, ami leginkább a szétlőtt Palesztinára hasonlított. Néhány kupac ló(vagy teve?)szar után rengeteg szemét szemet gyönyörködtető látványa tárult elénk, majd tömény pisaszagot fújt felénk a kellően irányított sivatagi szellő. Miután minden érzékszervünkkel jól kiélvezkedtük magunkat, csak meglett a bót.

Konvolynak sikerült nagyon durván bevásárolnia. Úgy nézünk ki, mintha a bosnyák piacra igyekeznénk kofának.

Már látjuk előre, este óriási lecsófőzés lesz….

(Várjuk a további illatokat híreket- Blogger)

20:33:

Ma csupán 480 km-es szakaszt kellett megtennünk. Az itiner szerint végig műúton vezettünk volna, ezért úgy gondoltuk, hogy lesz időnk lazításra. Így Goulmin városkában bevásároltunk az óceán-parti lecsófőzéshez, majd egy röpke másfél órás kávézás után elindultunk a ‘Plage Blanche’ felé, ami a mi értelmezésünkben egy rövidke (150 km) hosszú szabad strand. Éppen apálykor érkeztünk. Beautóztuk az ártérbe, és férfiasan (ezt inkább nem akarjuk elképzelni – Blogger) megküzdöttünk az óceán erejével.

Hamar fel kellett ugyan adnunk a harcot a hatalmas hullámokkal, de ma is elmondhatjuk, hogy megfürödtünk. Innen csak a sivatagon kertesztül vezet út a mai célunkhoz, a Planet Tatooine-be.

Nekivágtunk, és este fél nyolcra mintegy 130-km-re a céltól majdnem 20 km/h-val tudunk menni, ugyanis az út eltűnt alólunk. Valószínűleg ma tényleg nem érünk célba. Még később jelentkezünk, ha tudunk.

21:17:

Egy komolyabb patakmeder mellett ennyit hallunk: – Sanyika, rakd be 4-be, azt gyia, verjed neki!

(Gyerekek még egy Jägert kérek a szerencsétlenül járt barátaim emlékére, csak még befejezem ezt a pár mondatot… – Blogger tudósításának itt vége, mert buli van.)


Buckalakók

január 17th, 2008 by Armand in Napról-napra

2008. január 17. (csütörtök) – Marokkó, Atlasz-hegység:

17:19:

Ma lejöttünk a műútról, és feljöttünk a hegyekbe. Teljesen off-road az út. Olyan, mint egy ifjú hajadon: Gyönyörű szép, nagyon szűk, és óriási élmény. Hihetetlen, hogy milyen helyeken laknak emberek. Találkoztunk egy híres helyi muzsikussal is; A hegy tetején egy kiskölyök műanyag furulyát fújt irdatlan hangerővel. Úgy gondoltuk, hogy Kodály szellemében mi 3 dirhámmal jutalmazzuk a teljesítményét.

Olyan helyeken járunk, hogy kilométerekre semmi, de amint megállunk pár percre azonnal ott terem 20-30 buckalakó a semmiből. Ha nem is az Atlasz, de számunkra mindenképpen a mai nap csúcspontja, hogy 2 300 méteren 20 fokos napsütésben hógolyózunk. Ez igazán különleges élmény. Próbáljátok ki 1x!

(OK! Jövőre kipróbáljuk! – Blogger)

17:45:

Gyönyörű volt az Atlasz. El sem tudtuk képzelni, hogy ilyen változatos ez a táj. Kb. 7 óra alatt küzdöttük át magunkat a 100 km-es szakaszon. A két elmebeteg Angol kis Polskival indult neki a hegynek. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy lesznek képesek végig csinálni. Bár már az is csoda, hogy idáig eljutottak. Reggel a Velorexes tag is odaért a szállodához. Szerintünk az alvást erősen hanyagolja a fickó, csak gond ne legyen később e miatt.

Zagora felé tartunk, valószínűleg ma sem érünk célba. Töhy vett két doboz datolyát egy oázisban, és azóta mindannyian rajta röhögünk. Kicsit gyengye franciából (ezt már az asszony is mondta – Blogger), így félreértette az árat. Úgy tudjuk, hogy mostanra a térség leggazdagabb családja lett a datolyásé. De ha még ez nem lenne elég, akkor még annyi, hogy bár a felső sor fogyasztható, viszont alatta már az összes megrohadt. Konvoly remek ötlettel állt elő, melynek köszönhetően most készül a datolya ágyas pálinka.

23:00 körül:

Sikerült tök sötétben megérkeznünk egy kősivatagba. Az út közepén próbáltunk menni, mert ezt biztonságosabbnak ítéltük. Viszont egyszer csak a 2 kerék közé került a záróvonal, ami azért volt kellemetlen, mivel azt itt olyan fél méter magas kőkerítésből oldják meg. Sólyom barátunk úgy gondolta, hogy férfiatlan dolog lenne megjavítani a világítást, majd szól, ha már végképp nem lát. Nos, nem szólt! Végül mi nem bírtuk, és kis rábeszélés után megengedte, hogy Konvoly összerakja a maradék műszerfalat. Ennek köszönhetően meggyógyult a ködfényszórónk, és ebben az extra fényben hamar utolértük a mezőnyt. Sőt! Nem fogjátok elhinni, de le is előztük azt!

Egy ideig 3-as konvojban nyomtuk a túrát Bamakocsival és Bönbiékkel. Már 11 órája utazunk, de az a lényeg, hogy még sehol sem vagyunk. Az elmúlt szakaszon olyan másfél kilogramm ‘port’ sikerült lenyelnünk, kezdjük megszeretni. Úgy hallottuk, hogy Hollywoodban is ez okozza a legtöbb gondot, tehát jó úton haladunk a sztárság felé.

23:13:

Ahogy kiértünk a sivatagból , megvacsiztunk a csomagtartón. Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük teremtőinek a ‘Ringa kolbászkrém’ létezését, amely hihetetlen gasztronómiai élményekkel ajándékozta meg csapatunk ízlelőbimbóit.

Elalvás előtt mini LAS VEGAS-szá változtattuk TATA városát, ugyanis kockán döntöttük el, hogy ki aludjon négyünk közül a ránk eső két ágyon. Konvoly és Töhy lett a két szerencsés, akik elsőként tesztelhették a világhírű ‘Quechua hálózsák’ minden kényelmét.

(Képküldés ideiglenesen szünetel a helyi technikai infrastruktúra miatt. Reméljük, csak jön valami később – Blogger)


Tündibündi forgatás

január 17th, 2008 by Armand in Napról-napra

2008. január 17. (csütörtök) – Marokkó, Tinerhir:

9:20:

Reggel egy francia és egy spanyol TV, valamint a Travel Channel forgatott az indulásnál. Örülünk nagyon, mert most már még híresebbek leszünk. A hazai (magyar) TV-k közül ugyan egy sem volt jelen, de mivel Kiszel Tünde sincs itt, így ezen sem csodálkozunk.

Minden esetre Blogger üzente, hogy ma lesz a Fókuszban valami összefoglaló a futamról.

(Várjuk a további információkat – Blogger)


Atlasz kontra GPS

január 17th, 2008 by Armand in Napról-napra

2008. január 16 (szerda) – Marokko, Atlasz hegység:

19:10:

Tartunk az Atlasz hegység felé. Elmegyünk mellette, mert rajta óriási hó van. Még így is 1 300 méter magasan vagyunk, és bár ez már Afrika, most éppen baromi hideg van.

Az volt a tervünk, hogy elérünk a mai célpontig, Tinerhirig, de jó szokásunk szerint ezt is buktuk, mert már lement a nap és még kb. 300 km lenne hátra terepen. Meg hát elég fáradtak is vagyunk, de még nem katasztrófa a helyzet.

20:45:

Megálltunk egy kis bótnál a hegyekben. Megvettük a kis üzlet teljes mackósajt készletét. Kérdezték, hogy honnan érkeztünk, mire mi büszkén mondtuk, hogy MÁDZSÁR.

– Áhá, Talmácsi.

Még büszkébbek lettünk, igaz ezek az emberek nem úgy néztek ki, mint akik már láttak volna TV-t valaha.

23:50:

Megérkeztünk a szállásra valami velünk született nagy malac folytán, és az még meglepőbb, hogy volt két szabad szoba is, amelyeket gyorsan meghódítottunk. Elképzelni sem mertük itt az Isten háta mögött, de olyan luxus-szolgáltatásokkal találkoztunk, amikre nem is mertünk gondolni eleddig: angol wc, zuhanyzó, bódottág…

Most lefekszünk és megpróbálunk aludni gyorsan, sokat.


Komp OFF, Sivatag ON

január 16th, 2008 by Armand in Napról-napra

2008. január 15. (kedd) – Spanyolország és Marokko között a tengeren.

22:40:

JÉZUSATYAÚRISTEN! Gyerekek, hol a 4. útlevél???

2008. január 16. (szerda) – Marokko, Nador:

09:15:

Megérkeztünk hát Afrikába, pontosabban Marokkóba, egészen pontosan Nadorba.
Kikötés Nadorban

Igencsak kellemes utunk volt. Akkora volt a vihar, hogy az Onedin Család se látott ekkorát az egész forgatás alatt. Az óriási kompon át-, meg átcsapkodtak a több méteres hullámok. A hét órásra tervezett hajóútból végülis kilenc olyan fergeteges óra lett, amit nagyon élveztünk.

Ernő persze egyhelyben lefeküdt és ami még borzasztóbb, el is aludt. Ezért most különösen utáljuk, mert nekünk erre esélyünk sem volt az éjjel.

13:36:

Mindössze két óra alatt sikerült becsekkolnunk Marokkóba. Állítólag ilyen gyorsan még Májkel Dzsekszonnak sem sikerült (pedig ha szívóznak vele, Ő nőnek adja ki magát, hogy gyorsabb legyen az ügyintézés).

Az egyik ügyes csapatról azt hallottuk, hogy otthon hagyta a kocsi forgalmiját, illetve egy másikról meg azt, hogy 2 Toyota Hilux-szal indultak, melyek közül az egyik nemrég végleg beadta az unalmast. Ezek a fiúk viszont nem estek kétségbe; Átrakták az ülést a rosszból az üzemképesbe, és azzal jöttek tovább immáron együtt. Majd szerzünk képet, szép látvány…LOL

Voltunk ma bankban is. A 800 Euroért egy szatyor Dirhámot kaptunk, amit valahogy nem volt kedvünk megszámolni.

Dél körül:

Az első város után megálltunk főzőcskézni egy festői szépségű szeméttelep mellett, ami nem ritka errefelé. A jó illatokra 5 percen belül cirka 30 érdeklődő helyi arc tűnt elő a semmiből. Majd megjelent az elöljáró. Biztos azért Ő az elöljáró, mert 2 birkát vezetett pórázon, akik már jócskán elöl jártak. Elég fincsi így enni.

14:28:

Guercif felé hatoltunk, a mai etap 850 km. Arról lehet tudni, hogy egy város közeledik felénk, illetve mi ő felé (ha a hegy nem megy Mohammedhez…de vicces! :-P), szóval hogy egy pár kilométeres szemétdomb előzi meg.

Kb. 25 °C fok van, de mivel mégiscsak téli hónap ez a január, így mindenkin nagykabát és szőrmekucsma van.

Fél napos marokkói bemelegítő túránk után (tehát pólót cseréltünk), a következő néprajzi tanulságokra lettünk figyelmesek:

Az emberek 20%-a rendőr. Az emberek további 30%-a pásztor. A maradék ül egy kövön az út mentén, és nézelődik.

Mivel a reggeli fogmosást csancselláltuk, ipari mennyiségű rágógumit tartunk az arcunkban.

14:37:

Megérkeztünk Guercifbe, ami itt egy kimondottan nagy város. Legalább annyi a ló és csacsifogat van, mint autó. Elég sokan hazaviszik a lovukat, és beparkolnak velük a házaikba.

Egyre sivatagosabb a táj, a folyók nagy részében nincs már víz.

16:50:

Rámegyünk a lokálburgerre. Kicsit félelmetesen néz ki így első látásra, de mi Whiskyvel fertőtlenítjük. Ettől kezdve ritkábban fogunk tudni e-mailezni, max MMS.

17:10:

Együtt haladunk a mezőnnyel, 4-es konvojban. Mi túra kategóriában nyomjuk, így itt nem számít, hogy ki a befutó, vagy hogy hányadikak vagyunk. Nem tudtuk még megnézni a saját blog oldalunkat sem, sehol sincs Internet, de azt halljuk vissza, hogy tök jó lett. (Igen, az lett! – Blogger). Reméljük, hogy csak lesz itt a sivatag közepén némi világhálós csatlakozási lehetőségünk, bár inkább ezt jól benéztük.

(Várjuk a további infókat – Blogger)


Sólyom reggel még komp akart lenni, de lehet, hogy nem komplett!?

január 15th, 2008 by Armand in Napról-napra

18:18 – Spanyolország, 70 km-re Almeira városától:

Még mindig 70 km van Almeiráig és alig 30 percünk a komp indulásig!!!

Valószínűleg ezt buktuk, de Sólyom nagyon nyomja neki. Szegény autót nem erre gyártották 17 évvel ezelőtt. Átlag fogyasztásunk egy BKV busz szintjére emelkedett.

19:17 – Spanyolország, Almeira, Kompkikötő:

MEGCSÍPTÜK A KOMPOT!!!. H-I-H-E-T-E-T-L-E-N! Irány Afrika! :-))))))))))

(Elmondunk egy halk hálaadó imát és várjuk a további információkat! – Blogger)
Éppen a kompra várunk…De szar az élet..