Szakmabeliek vagyunk

Written on szombat, január 19th, 2008 at 12:40 by Armand
Filed under Napról-napra.

2008. január 19. (szombat) – Úton a Nyugat-Szahara felé:

08:10:

Igazi sikerstory a mienk. Ma éjjel is ágyban aludtunk. A tegnapi (véletlenül beiktatott) sivatagi túrán még azt gondoltuk, hogy nem kerülünk ki onnan reggelig. Végülis kikerültünk, bár nem mentünk el a Tatooinera, sajna dobtuk a jelmezbált.

Ősi Aqua szokásokhoz hűen, és megőrizve őseink hagyományát, az óceánpart legelegánsabb hoteljében (El Ouatie városában) szálltunk meg, melynek minőségét mi sem jelzi jobban, hogy Ernő barátunk reggel egy egérrel a mellkasán ébredt. Miután az egér is felébredt, Ernő utánunk sietett, hogy a szálloda halljában együtt állítsuk fel a kempingfőzőnket és töltöttkáposztát készítettünk, ami teljesen normális szokásjog errefelé. A zuhanyt ugyan derékmagasságnál feljebb nem tudtuk emelni, ugyanis az addigi minimális vízsugár is elmúlt, de ma is megfürödtünk.

11:23:

Ezerrel zúzunk lefelé Dakhlába az óceán melletti úton. Elvileg ma érkezünk el az egyetlen normális szállodába Bamakóig. Rájöttünk, hogy tulajdonképpen erről szól a verseny. Érj célba minél hamarabb, és lesz szállásod!

Az autó kezd egy kicsit elkopni. A gátlók teljesen elmúltak és mi zászlóként lobogunk az úton. Nagyon csúnya kiképzést kapott jó öreg verdánk, de le a kalappal a japán technológia elött, ugyanis azon kevés csapat közé tartozunk ahol nem volt technikai probléma, hacsak nem magunknak okoztunk.

11:29:

Ahová most tartunk (Nyugat-Szahara) vitatott terület Marokkó és Mauritánia között. Egyre sűrűbben vannak ellenőrzési pontok. Elkérik az adatlapunkat, ahol fel kell tüntetni a szakmánkat is. Villanyszerelő brigád vagyunk, kivéve Töhyt, mert ő pék.

(Most már csak az kell, hogy a katonák is kisüssenek valamit – Blogger)

13:23 – Nyugat-Szahara, Laayoune:

Mivel Sólyom még az európai szakaszon beejtette a telefonját a WC-be, ezért új készülék után kellett néznie. Hosszas tájékozódás után a mindenféle multimédiás szolgáltatással megáldott NOKIA 1110-es mellett tette le a voksát. Eme teló ugyan nem színes kijelzős, viszont legalább olyan ronda, mint az eladó!

Feltöltjük vízkészletünket, mert a következő néhány száz kilométeren – városok hiányában – erre nem lesz lehetőségünk.

20:14, Nyugat-Szahara, Dahlától 15 km-re:

Nagyon izgulunk, hogy lesz-e szállásunk. Előre jöttünk, hogy az egész konvojnak rendezzük a kecót. Nem lesz dicsőséges, ha nem sikerül. Eddig azt hittük, hogy ma 500 km-t kell majd mennünk, de most nézzük, hogy 850 km lett belőle. Pöti málőr…

(Így írják helyesen a kínaiak: Petit maleur – Blogger)

23:14 – Nyugat-Szahara, Dahla:

Sikerült az élet! Lefoglaltuk mind az 5 szobát!!! Töhy és Sólyom úsztak egyet a helyi legmenőbb szálloda tetején, a minusz 5 fokos vízben. Most éppen vacsizunk:

  • Leves: Bolognai makaróni (a la hígan)
  • 1. fogás: tevehús, csicseriborsóval
  • 2. fogás: 2 fejű hal (nagyon híres)

(Persze! Ukrajnában, főleg Csernobil környékén – Blogger)

23:39:

Janóék (Bönbi) egy több tucat buckalakóval agyonterhelt katonai teherautó mögött mentek, amelyet a körülményeket alaposan mérlegelve megpróbáltak kielőzni. Röpke másodpercek múlva kiderült, hogy azt is egy Deffender vontatja, mely az előzés miatt úgy megijedt (biztos ilyet még nem élt át), hogy rögtön befékezett valamilyen okból. Persze az óvatlan teherjárgány telibe nekicsapódott. A jobbról-barról lepotyogott potyautasok biztonságosan az útra és az útszélre kerültek, de ezek a csávók nagyon edzettek. Férfiasan felpattantak, leporolták ruhájukat, és tovább hessegettek mindenkit, aki megállt, hogy segítsen-e.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.