2008. január 16. (szerda) – 19:30:

Gondolatok a kilátástalan szegénységről:

Marokkóban találkoztunk először a kilátástalan szegénységgel. Engem már az itt látottak is sokkolnak, pedig tudom, hogy ennél csak rosszabb lesz a helyzet. A vicces kalandtúra már nem olyan vicces, amikor ilyet lát az ember. Nagyon sajnálom ezeket az embereket. Legszívesebben minden ajándékunkat már nekik odaadnám, de tudom, hogy az itt élők még gazdagnak számítanak a Mauritániában és Maliban élőkhöz képest.

Különösen szívszorító látni azokat a pici gyerekeket, akiknek az egész életét megpecsételte az, hogy itt születtek meg. Néhány száz kilométerrel északabbra bármi lehetne belőlük, míg itt szinte semmi esélyük a jobb életre.

Szóval ez több, mint elgondolkodtató…

2008. január 18. (péntek) – 00:58:

Bamakós beszólások:

1. Mé’ alszol sapkában? Azé’, mer’ olyan éles a agyam, hogy kivágja a párnát.
2. Mi azé’ megyünk lassan, hogy…mié’ is megyünk lassan?
3. Kedvenc színem: a szivárvány
4. Aludni akar a parszt. Figyejjé 5 percig, most nem fox tunni alunni
5. Ne mászkájjá’, akkó menni fog!
6. Ebben az országban a KRESZ nem lett Bestseller
7. Vót 1x egy Ritmóm, olyan 1xű vót, mint te. Csak erősebb!