2008. január 18. (péntek) – Marokkó, Tata közelében:

Reggeli órák:

Mindannyian lemostuk magunkról azt az egyenként két-két és fél kiló sivatagi homokot, ami az éjszakai vágyálmaink után még ránk ragadt. Örömmel konstatáltuk, hogy mindannyian megvagyunk, senkit sem cseréltünk el éjjel egy buckalakóra. Villám Géza barátunk megtette azt a szívességet, hogy a sivatagban felejtette magát, így Töhy végülis az ő ágyát nyerte el. Volt itt éjjel valami csete-paté, meg valami vadállatok is üvöltöttek, viszont többet nem hallottunk. De egyelőre még Gézáról sem. Mindegy! Majd csak előkerül a fiú…

A remek helyi vajaskenyér után mi tovább indultunk. Elötte azonban még egy gyors szervizt eszközöltünk autónkon (avagy intimkendővel lemostuk a szélvédőt) és irány az óceán part.

15:40:

Egy városban tanyázunk éppen, 30 km-re vagyunk az óceántól. Addig-addig kerestünk egy piacot, míg egy pizsamás elkapta Konvolyt, hogy elviszi a tutiba (Na nem úgy, kérem! Rossz az, aki rosszra gondol). Át is vitt minket egy olyan városrészbe, ami leginkább a szétlőtt Palesztinára hasonlított. Néhány kupac ló(vagy teve?)szar után rengeteg szemét szemet gyönyörködtető látványa tárult elénk, majd tömény pisaszagot fújt felénk a kellően irányított sivatagi szellő. Miután minden érzékszervünkkel jól kiélvezkedtük magunkat, csak meglett a bót.

Konvolynak sikerült nagyon durván bevásárolnia. Úgy nézünk ki, mintha a bosnyák piacra igyekeznénk kofának.

Már látjuk előre, este óriási lecsófőzés lesz….

(Várjuk a további illatokat híreket- Blogger)

20:33:

Ma csupán 480 km-es szakaszt kellett megtennünk. Az itiner szerint végig műúton vezettünk volna, ezért úgy gondoltuk, hogy lesz időnk lazításra. Így Goulmin városkában bevásároltunk az óceán-parti lecsófőzéshez, majd egy röpke másfél órás kávézás után elindultunk a ‘Plage Blanche’ felé, ami a mi értelmezésünkben egy rövidke (150 km) hosszú szabad strand. Éppen apálykor érkeztünk. Beautóztuk az ártérbe, és férfiasan (ezt inkább nem akarjuk elképzelni – Blogger) megküzdöttünk az óceán erejével.

Hamar fel kellett ugyan adnunk a harcot a hatalmas hullámokkal, de ma is elmondhatjuk, hogy megfürödtünk. Innen csak a sivatagon kertesztül vezet út a mai célunkhoz, a Planet Tatooine-be.

Nekivágtunk, és este fél nyolcra mintegy 130-km-re a céltól majdnem 20 km/h-val tudunk menni, ugyanis az út eltűnt alólunk. Valószínűleg ma tényleg nem érünk célba. Még később jelentkezünk, ha tudunk.

21:17:

Egy komolyabb patakmeder mellett ennyit hallunk: – Sanyika, rakd be 4-be, azt gyia, verjed neki!

(Gyerekek még egy Jägert kérek a szerencsétlenül járt barátaim emlékére, csak még befejezem ezt a pár mondatot… – Blogger tudósításának itt vége, mert buli van.)