2008. január 15. (kedd) – Spanyolország és Marokko között a tengeren.

22:40:

JÉZUSATYAÚRISTEN! Gyerekek, hol a 4. útlevél???

2008. január 16. (szerda) – Marokko, Nador:

09:15:

Megérkeztünk hát Afrikába, pontosabban Marokkóba, egészen pontosan Nadorba.

Igencsak kellemes utunk volt. Akkora volt a vihar, hogy az Onedin Család se látott ekkorát az egész forgatás alatt. Az óriási kompon át-, meg átcsapkodtak a több méteres hullámok. A hét órásra tervezett hajóútból végülis kilenc olyan fergeteges óra lett, amit nagyon élveztünk.

Ernő persze egyhelyben lefeküdt és ami még borzasztóbb, el is aludt. Ezért most különösen utáljuk, mert nekünk erre esélyünk sem volt az éjjel.

13:36:

Mindössze két óra alatt sikerült becsekkolnunk Marokkóba. Állítólag ilyen gyorsan még Májkel Dzsekszonnak sem sikerült (pedig ha szívóznak vele, Ő nőnek adja ki magát, hogy gyorsabb legyen az ügyintézés).

Az egyik ügyes csapatról azt hallottuk, hogy otthon hagyta a kocsi forgalmiját, illetve egy másikról meg azt, hogy 2 Toyota Hilux-szal indultak, melyek közül az egyik nemrég végleg beadta az unalmast. Ezek a fiúk viszont nem estek kétségbe; Átrakták az ülést a rosszból az üzemképesbe, és azzal jöttek tovább immáron együtt. Majd szerzünk képet, szép látvány…LOL

Voltunk ma bankban is. A 800 Euroért egy szatyor Dirhámot kaptunk, amit valahogy nem volt kedvünk megszámolni.

Dél körül:

Az első város után megálltunk főzőcskézni egy festői szépségű szeméttelep mellett, ami nem ritka errefelé. A jó illatokra 5 percen belül cirka 30 érdeklődő helyi arc tűnt elő a semmiből. Majd megjelent az elöljáró. Biztos azért Ő az elöljáró, mert 2 birkát vezetett pórázon, akik már jócskán elöl jártak. Elég fincsi így enni.

14:28:

Guercif felé hatoltunk, a mai etap 850 km. Arról lehet tudni, hogy egy város közeledik felénk, illetve mi ő felé (ha a hegy nem megy Mohammedhez…de vicces! :-P), szóval hogy egy pár kilométeres szemétdomb előzi meg.

Kb. 25 °C fok van, de mivel mégiscsak téli hónap ez a január, így mindenkin nagykabát és szőrmekucsma van.

Fél napos marokkói bemelegítő túránk után (tehát pólót cseréltünk), a következő néprajzi tanulságokra lettünk figyelmesek:

Az emberek 20%-a rendőr. Az emberek további 30%-a pásztor. A maradék ül egy kövön az út mentén, és nézelődik.

Mivel a reggeli fogmosást csancselláltuk, ipari mennyiségű rágógumit tartunk az arcunkban.

14:37:

Megérkeztünk Guercifbe, ami itt egy kimondottan nagy város. Legalább annyi a ló és csacsifogat van, mint autó. Elég sokan hazaviszik a lovukat, és beparkolnak velük a házaikba.

Egyre sivatagosabb a táj, a folyók nagy részében nincs már víz.

16:50:

Rámegyünk a lokálburgerre. Kicsit félelmetesen néz ki így első látásra, de mi Whiskyvel fertőtlenítjük. Ettől kezdve ritkábban fogunk tudni e-mailezni, max MMS.

17:10:

Együtt haladunk a mezőnnyel, 4-es konvojban. Mi túra kategóriában nyomjuk, így itt nem számít, hogy ki a befutó, vagy hogy hányadikak vagyunk. Nem tudtuk még megnézni a saját blog oldalunkat sem, sehol sincs Internet, de azt halljuk vissza, hogy tök jó lett. (Igen, az lett! – Blogger). Reméljük, hogy csak lesz itt a sivatag közepén némi világhálós csatlakozási lehetőségünk, bár inkább ezt jól benéztük.

(Várjuk a további infókat – Blogger)