Mese a térerőről…

Written on kedd, január 22nd, 2008 at 19:59 by Armand
Filed under Napról-napra.

2008. január 22. (kedd) – Mauritánia:

Hol volt, hol nem volt…de most nincs. Töhyék mai kalandjairól talán majd később tudunk beszámolni, ugyanis Mauritániával egyetlen magyar mobilszolgáltatónak sincs roaming megállapodása. De hogy még izgalmasabb legyen a történet eme fejezete, még a műholdas számokon sem sikerült kapcsolatot teremteni velük.

Mi itt a főhadiszálláson azt gyanítjuk, hogy megtalálták az élet értelmét, és átálltak a Mauritániai Fegyveres Erőkhöz megteremteni az egységes Afrikát, vagy tán magát a Galax Köztársaságot. Kaptunk egy névtelen e-mailt is egy médiumtól, amelyről lefújtuk a füstöt, és a fehér port, majd kiolvashatóvá vált, hogy a fiúkat meglátogatták éjjel az idegenek, majd közös eszmecsere után együttesen csatlakoztak a Mauritán Voodoo Szektához.

Akik közelebbről ismerik a ‘villanyszerelő’ fiúkat, egészen biztosak benne, hogy a versenytől inaktív idejükben minden kedves mauritániai kecskepásztor számára megjavítják az elromlott tejforralót. Az a hír is járja, hogy Töhy az afrikai gyerekek számára erejét nem kímélve (napi 48 órában) mézes-kalácsot süt éppen a sivatagi homokban felálított 50 méter átmérőjű egyik SETI műhold paraboláján, amíg a szervizes bácsi végleg gallyra nem vágja a maradék kipufogó csonkot is.

De az iménti mesét átlapozva amit tudunk a környékről, az inkább turisztikai jellegű:

Egyes források szerint némely csapat a Banc D’Arguin Nemzeti Park aranysárga homokdűnéi között rally gyakorlatokat végez. Többen pedig éjszakára a sivatagban aludtak. A park több száz vándormadár faj téli otthona, valamint fókák, delfinek és bálnák is élnek a park közeli vizekben. A versenyzők folyamatosan akkora homokviharokat fogtak ki, hogy a homokviharban sem az előttük, sem az utánuk haladókat nem látták. Sűrű szemekben fújta a homokot a szél. Még a tapasztalt sivatagi rókákat is meglepte a vihar. A lélegzetelállító partszakasznak azt a részét, ahol a csapatok táboroznak, és ahol a Szahara találkozik az Atlanti óceánnal, már a helyiek is Budapest-Bamako beach-ként emlegetik.
Az esti táborhely 25 kilométerre van a legközelebbi lakott településtől. A helyi fegyveres erők itt is éberen vigyáznak a Budapest-Bamako résztvevőire. Az etap vége Nouakchott, Mauritánia fővárosa.

Bízunk benne, hogy minden oké lesz. Itt a vége fuss el véle…

– És természetesen várjuk a fiúk valós élménybeszámolóit. – Blogger

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.