Na megkaptuk a fiúk hiányos SMS-eit a tegnapi és a mai napot illetően, ez alapján megpróbálok közérthető fordítást készíteni számotokra – Blogger:

2008. január 21. (hétfő) – Mauritánia: 

A kipufogót teljesen jól megcsinálták. Gyakorlatilag egy új kipufogót gyártott le nekünk a szerelő fickó a szemétből olyan 3 óra munkával. Egy másik helyi arc azt mondta, hogy hoz sört ami egyrészt azért jó, mert ez a legszebb öröm, másfelől viszont egész Mauritániában szesztilalom van. Mindegy, próba cseresznye…

Töhy újfent bizonyságot tett naivitásáról, és adott  a végülis vadidegen csávónak úgy 6 ezer Oguyát, ami itt kemény pénz (mindenesetre nem találtunk róla bővebb árfolyamot az ismertebb bankoknál – Blogger). A csapattársak igazi jó magyar szokásnak megfelelően leoltották, hogy na te hülye, sose látod vissza se a gyereket, se a pénzt. De Töhy csak várt, várt, és várt. Miután megunta, hogy még sincs sör, elment fotózkodni a szervizes fiúkkal és a környékbeliekkel, valamint pólókat is osztogattak a csapattársak.

Csapatunk kicsit jobban elmerült ugyan a nouadhiboui életben, mint ahogy azt kezdetben tervezte, de ez volt számunkra az út eddigi legnagyobb kalandja, ráadásul egy olyan városban, amelyről még az itiner is azt írta, hogy lehetőleg kerüljük el.

Később meglepő módon előkerült a pofa, aki elment sörét, és rossz hír, hogy bár sört mégsem sikerült találnia, ámulatba ejtő böcsülettel és pontossággal számolta le a gondjaira bízott összeget. Mindez történt Afrikában, az egyik legnagyobb nyomor közepette, amit valaha láttunk. (No komment – Blogger)

A következő állomás a Beach Party lett volna, de a szervizelések miatt már csak a dagálykor értünk oda. Ilyenkor már nem lehet közlekedni, mert eltűnik a tenger melletti kemény föveny, és a szárazföld cseppfolyóssá válik. Bölcsen úgy döntöttünk, hogy ezt kihagyjuk, egyenesen Nouakchottba mentünk.

2008. január 22. (kedd) – Nouakchott, Mauritánia:

Ma megtudtuk, hogy jól döntöttünk, szinte senki sem jutott el a helyszínre. A többiek egész éjjel homokot ástak. Többek között egy IFA került az iszapos tengerpart rabságába. Annak ellenére, hogy a sofőrök mindent megtettek, ott ragadtak, pedig a melójuk egy családi ház alapozásával egyenértékű volt. Egész éjszaka menekültek a víz elől, míg az teljesen körbe nem zárta őket és csakis a szerencséjüknek (?) köszönhető, hogy maradt egy kis száraz területük, amin kitarthattak apályig.

A mai napon végre egy nagyobb pihenőt tartottunk, ami már nagyon jól jött. Végre kialudtuk magunkat. Töhy egész nap feküdt, mert átment Nemecsek Ernőbe. Lázas, köhög, prüsszköl. Szegény amúgy sincs szerencse-szériában, ugyanis a sivatagi WC-zés közben leszakadt alatta a szikla és egész jól összetörte magát.

(A többit a hazai családtagok iránt érzett mély tisztelet miatt, valamint a további cikiződések elkerülése végett nem merem leírni – Blogger)

Esti órák, Mauritánia, aktuális táborhely:

Meglátogatott minket a Mauritán miniszterelnök. Ennek Ernő örült a legjobban, hiszen a közös – és látszólag felhőtlen – fényképeszkedések után ország-világ előtt meg tudta kérdezni főeminenciáját az emberiség legfontosabb vitakérdéséről, vagyis hogy miért nem lehet Mauritániában sört kapni????

Miután leporolta ruháját a sivatagi homoktól, és a csapattagok helyreillesztették az álkapcsát; Ernő tovább elmélkedett e nagy horderejű kérdésen, immár az elnök testőreinek a társasága nélkül.

Úgy tudjuk, hogy itt van az RTL Klub is, meg valami szépséges királynő is utazik a 7-es buszon. Állítólag beöltöztették népviseletbe, ami annyira érdekes, hogy azonnal felálltunk, hogy megnézzük…hol van a közelben valami kripli, ahol óriásrákot ehetünk. És mit ad Allah, sikerült sört kapnunk, igaz aranyáron! De ez most mitsem számít! Igazi túlélő túra a mienk! Nem valószínű, hogy fogyni fogunk, ahogy azt jósolták, hiszen egyfolytában zabálunk meg sörözünk.